Az idei június a változás hónapja volt. Legfőképp az életemben, de erről már írtam külön posztban is. Mindenesetre ezt a bejegyzést is már Svédországból írom, ami egy új korszak kezdetét jelzi. Az időjárás errefelé kicsit más, inkább hűvösebb, időnként esősebb, de ilyenkor nem bánom, ha kimaradok az agyzsibbasztó melegből. A skandináv nyárnak is megvan a hangulata. :) 

Könyvek és olvasás 

Beszerzések terén csupán egyetlenegy könyvet tudok felmutatni, azt sem fizikai valójában, mert per pillanat otthon leledzik, a többi Mazetti kötetem között. A Könyvheti rövid látogatásom alkalmával elcsábultam egy Pingvinéletre. Rettenetesen olcsón került a birtokomba, így majdnem teljes a svéd írónőtől származó könyveim listája. Már csak a novelláskötete hiányzik, az Elváltak és válófélben lévők panaszai, de mivel azt szerettem a négy közül a legkevésbé, így egy picit még kitoltam a beszerzési listán. Ha a Park Kiadó jövőre is akciózik, lecsapok rá. Viszont a Pingvinélet volt az egyik kedvencem két évvel ezelőtt, úgyhogy nagyon örülök, hogy megkaparintottam! :) 

Olvasásnál most is hoztam egy kerek, szép számot. 4 könyv, javarészt főleg ifjúsági irodalom. Nyáron valahogy jobban csúsznak a könnyedebb sztorik, de ez azt hiszem, érthető. :) Kezdtem a Hazudósokkal, amit rengetegen dicsértek, engem mégis inkább bosszantott. Érdekes, furán töredezett könyv volt, a végén egy nagy csavarral, de idegesítő főszereplővel és egy borzasztó, pénzéhes családdal körítve. Nagyon nem az én világom. :/ 

Folytattam Camillával, a Hableánnyal, de úgy érzem, most egy pici pihenő kell, mert a legutóbbi kötete kicsit taccsra vágott. Ez már brutálisabbra sikerült, mint az eddigiek, kicsit megviselte az én lelkemet is, pedig nem az első skandináv krimim. Mindenesetre lebilincselő, izgalmas, akárcsak a többi, viszont sokkoló. Leiner Laura segített helyrebillenteni az egyensúlyt, úgyhogy sorra kerítettem végre a Bexi sorozat befejező kötetét, az Egyszert. Pont annyira sikerült rózsaszínre és happyre, amennyire szükségem volt. Kíváncsi leszek Laura következő sorozatára!

Végül az év egyik kedvenc YA regénye, a Minden, minden következett. Eleinte egy Csillagainkban a hiba jellegű történetet vártam, de annál messze jobb. A főszereplő lánynak, Maddynek különleges világlátása van, ami szuper humorral és kedves rajzokkal párosul. Az első szerelem minden kis csetlése-botlása olyan imádni valóan van tálalva, hogy teljesen lekenyerezett. A vége csavar pedig ütött, szóval még izgalmas is. Nagyon szerettem, alig várom a film változatot is! (Augusztusban érkezik, a trailer-t is ajánlom. ;)) Jó lenne újraolvasni, akár angolul is. :))

Júliusra, ha sikerül, egy nagy HP maratont tervezek. Stílszerű is az idei évben megejteni, főleg hogy pár napja ünnepelte megjelenésének 20. (!!) évfordulóját :)

Filmek

Tulajdonképpen mi már filmekben is ünneplünk, ugyanis amióta kiköltöztem, elkezdtünk újrázni Harryvel. Ezúttal angolul nézzük, mert nyelvgyakorlás nekem, és új élmény is, hiszen eddig csak szinkronosan néztem. Eleinte furcsa volt számomra a jól ismert színészek nélkül hallani a sorokat, de mostanra már megszoktam. Harry hangja elképesztően sokat változott, filmről filmre lehet hallani a változást. Alan Rickman pedig olyan kifejezően beszél, telitalálat Pitonhoz. Azok a hangsúlyok... (Mondjuk azt szerintem Tahi-Tóth László is remekül hozza, rajongok a hangjáért. :))

Hagytam magam kicsit elsodródni a cseh vígjátékok világába is, amit a Nap, széna, eper klasszikussal ejtettünk meg. Nagyon fura humora van, kicsit Kusturicáéra emlékeztet, de mégis más. Kell hozzá egy bizonyos hangulat, alapvetően viszont egész szórakoztató. 

Programok

A június igazi felemás hónap volt. Egy része felhőtlen szórakozás, a másik része egy kisebb búcsú. Búcsú a családomtól, a szobámtól, a könyvespolcomtól, a cicusomtól, a könyvtártól, az otthonomtól. Nem örökre szól, de mindenesetre megérett az idő arra, hogy elkezdjek a magam lábára állni. Egy ilyen horderejű változást feldolgozni pedig időbe telik, nem is kevésbe. Viszont úgy érzem, jó irányba haladok, és az életem még csak most kezd igazán kibontakozni. :) 

Június elején már a nagy útra készülődtem, de még így is akadtak kisebb-nagyobb meglepetések. Elsőként sikerült a jogosítványom, amire roppant büszke vagyok, mert ha másodszorra is, de megcsináltam. :) Már szinte látom magam előtt a pillanatot, amikor kibontom a levelemet, amiben ott lapul a rózsaszín igazolvány. Ezt a hétvégén végre személyesen is átélhetem. :) A Könyvhét ezúttal kicsit rövidre sikerült. Csupán egy szűk fél órára tudtam kiszaladni, de így is megérte. A Pingvinéletért mindenképp! Anya elkísért egy darabig, úgyhogy csaptunk egy Anya-lánya délutánt, amit közös, rózsafagyival koronáztunk meg a Szent István-bazilika tőszomszédságában. Olyan kivételes "pillanat" volt az egész délután, amit bezártam a ládikómba, a különleges élményeim közé. A mini kiruccanásunk szuperül sikerült, tutira visszatérünk még Sopronba, mert igazán a szívembe zártam ezt a kis várost! Külön örültem, hogy még az unokatesóimat is láthattam és kicsit beszélgethettem a nagynénémékkel, amire ritkán jut igazán idő és alkalom. 

Az utolsó napok tennivalói mellett sikerült kimaxolnom és újra szintre emelnem keresztanyai feladataimat. A leendő keresztlányommal rengeteget foglalkozhattam, mi több, egyszer nekem sikerült megnyugtatnom, pedig nem volt könnyű feladat. Ezt különben nem felejtem el, ráadásul ez nekem is egy pozitív visszajelzés, hogy még nem felejtettem el a babák nyelvén. A kis Nóra teljesen elrabolta a szívem, úgy érzem, még sosem láttam nála cukibbat! Úgyhogy lelkendezve várom, hogy most hétvégén újra lássam Őkisasszonyságát. 

Ezután a csomagolások, pakolások, mérlegelések, döntések sorozata várt rám. Elindultam egy hatalmas, teljesen telepakolt bőrönddel, hogy belevágjak felnőtt életem következő fejezetébe. Egyelőre elég jól sült el a dolog, és bízom benne, ez a továbbiakban is így marad. :) Az első hétvégénk Ikeázással és bútorszereléssel telt el. Csinosítottuk a lakást, otthonosabbá tettük néhány apró kiegészítő segítségével. A következő hétvégén elmentünk kirándulni egyet Rosersbergbe, ahol egy gyönyörű kastély várt ránk. A családias körbevezetést külön értékeltem, az idegenvezető lány is nagyon kedvesnek és segítőkésznek bizonyult. A kastély csodás volt, nagyon tetszettek a berendezések, az apró részletek, amik a túrán nagyobb szerepet kaptak. A szobanéző után sétáltunk egy nagyot a kastély parkos erdejében, ami történetesen egy tópart mellett található. Felettünk percenként szálltak el a repülők, mert onnan nem messze meg már az Arlanda repülőtér található. Szuper kis nap volt, nagyon szerettem! :) 

Júliusban vár ránk a keresztelő, egy kis mátrai látogatás, a párizsi nyaralás (!!!) és persze a potsdami egy hónapos kintlét. :) Ami azt illeti, nem maradok programok nélkül ezúttal sem. Mindegyiket egyformán várom, de talán Párizs az, ami igazán megdobogtatja a szívem. Életem első franciaországi nyaralása lesz, ráadásul jó barátoknál fogunk lakni, ami dupla öröm. :) Addig már csak néhány nap választ el tőle, és fejben már nagyon ötletelek, mi mindent szeretnék látni a saját szememmel. 

(Képek forrása: Pinterest, saját)

Ez most afféle beharangozó bejegyzés, még semmi konkrét, inkább csak benyomások. :) Mint azt a többség tudja, június közepe óta áttettem székhelyem 2000 km-rel odébb, egész pontosan egy svéd kisvárosba, Uppsala megyében. A város különben nagyon a kedvemre való. Bejárható, belátható, nincs tömeg, közel van a vasútállomás, a bolt, a repülőtér (az Arlanda, egész pontosan) és még a nagyvárosok is elérhető közelségben vannak. Egyszóval: tökély az elhelyezkedése. :) Nem utolsó szempont, hogy már többször is jártam itt, szóval még helyismeretem is van. Ez éppenséggel kicsit sem hátrány, főleg egy idegen országban. 

Ami az életemet illeti, az elmúlt két hétben jártam egy állásinterjún, amit már korábban megbeszéltem. Ez csak egy kisebb, alkalmi munka egyelőre, viszont francia a főnök, ami nekem nagyon jó, mivel per pillanat ez a nyelv a legerősebb támaszom a magyar mellett, de azzal itt nem igazán rúghatok labdába. Közben lelkesen Duolingózom a svéddel, illetve próbálom magam rávenni, hogy ennél gyakrabban is tanuljak, de egyelőre nem sok sikerrel. Az az igazság, hogy nekem nem igazán fekszik az autodidakta módon való elsajátítás. Én ezt jobb szeretem közösségben, emberek között tenni. De jelenleg, ahogy néztem, nemigen indítanak tanfolyamokat, úgyhogy erre jó eséllyel csak ősszel lesz legközelebb lehetőségem. 

A lakást is elkezdtem átalakítani, kicsit a magam stílusára szabni. Már az első hétvégén Ikeázni mentünk, azaz új komód, könyvespolc, illetve egy-két hasznos tároló-alkalmatosság került a kosárba, továbbá képkeret, illetve kilépőszőnyeg. Halvány gőzöm nincs, hogy lehet fürdőszobában meglenni kilépőszőnyeg nélkül, úgyhogy ezt sürgősen orvosolni kellett. :) A terasz kicsinosítása még folyamatban, de mivel a nyáron nagyon keveset leszünk otthon (fura ezt így leírni, de immáron nekem is ez az otthonom), épp ezért kicsit csúsztatok a terven, nem mellesleg ezt szeretném majd többé-kevésbé saját tőkéből finanszírozni. A könyvespolcok elég picikék, csupán néhány könyv fér el bennük, de az enyémek és nagyon szeretem, hogy vannak. :) Sokkal otthonosabbá varázsolják a lakást, nekem ettől válik egy otthon igazán otthonná.

A hétköznapjaim nagyjából úgy zajlanak, hogy reggel elbúcsúzom a barátomtól, aztán a nyakamba veszem a háztartást, és főzök, sütök, takarítok, mosogatok és vasalok. Ezt azért nem egyfolytában kell, de minden napra akad valami, úgyhogy sosem maradok munka nélkül. :) A főzés részét élvezem a legjobban, legutóbb isteni spenótos tonhalas lasagne-ét készítettem. Annyira csúcs lett, hogy bevezetem a repertoáromba. Ami vicces, hogy a barátom egyik munkatársa már háromszor kérdezte meg, nem vagyok-e vegetáriánus, ugyanis az elmúlt két hétben csak halat, illetve zöldséges ételeket készítettem. Pedig nem, egyáltalán nem vagyok! :D De a svéd mentalitás fontos alapja a kiegyensúlyozott étkezés, ennek megfelelően pedig igyekszem abból is ehetőt alkotni, ami éppen itthon van. A svédek nem szeretik a felesleges kajapazarlást, kidobálást, így én is e szellemben tervezem meg a heti menüt.

Az emberek továbbra is nagyon kedvesek, mosolygósak. Én lelkesen köszönök és elköszönök, de azért decemberre már jó lenne legalább egy részét megérteni annak, amit mondanak. Szavakat még elcsípek innen-onnan, de komplett mondatot még nem igazán értek meg. Mindennek eljön a maga ideje, egyelőre lépésekben haladok. Időnként hiányzik az otthoni életem, amit már megszoktam és amiben felnőttem. Furcsa érzés elhagyni a családi fészket és önállósodni. Ezzel a gondolattal még barátkozom. Az együttélés viszont mindenért kárpótol. Esténként jókat beszélgetünk, filmet nézünk, olykor együtt is főzünk. :) Hétvégente pedig igyekszünk közös programot csinálni, de erről majd a havi zárásban írok bővebben. 

Nem hittem volna, hogy valaha itt fogok élni, de ha már így alakult, és jól alakult így, igyekszem a lehető legtöbbet kihozni belőle. :) 

Bár nem mindegyik számukat szeretem, azért a Wellhello és a Halott Pénz kollaborációjából kisült dallam gyakran eszembe jutott, amikor a soproni utcákon sétáltunk. Mi több, még útközben is betettem, hogy picit hangolódjunk. :) 

Régóta vágytam már ebbe a hazai városkába, főleg az elismerő vélemények, a dicsérő kommentek miatt. Úton-útfélen hangoztatták ismerősök, ismeretlenek, hogy mennyire érdemes kiruccanni akár egy hétvégére is, mert Sopron gyönyörű hely. Most már én is beállhatok a sorba, és bátran mondhatom: igazuk van! Elvarázsolt a várkerti házak bája, a Tűztorony, a macskaköves, szűk helyek, a Mignon kávézó, a remek éttermek... Mindent szerettem benne, mi több, meg is állapítottam, hogy szuper lehet itt lakni, közel a határhoz, mégis hazai földön.

Szombaton korán reggel indultunk el, hogy délre odaérjünk a nagynénémékhez, Győrszentivánba, akik kedvesen meghívtak minket ebédelni. Egyébként is ritkán találkozom az unokatestvéreimmel (évente 2x, ha minden jól megy), úgyhogy ez egy soha vissza nem térő alkalomnak ígérkezett. Már nagyon vártak bennünket, az ebéd is szuper jó volt, a nagynéném nagyon kitett magáért. :) A gyerekek meg nagyon cukik voltak, olyan sokat nőttek, mióta nem láttam őket! Innen látom igazán, mennyire megy az idő... Végül is a tervezett két órán felül további két órán át maradtunk, így csak délután fél 5 körül érkeztünk meg Sopronba, a kedves barátunkhoz, aki biztosította számunkra a szállást. :) Szép, kertvárosi környezetben laknak, és még a városközpont sincs elérhetetlenül messze, kocsival 5 perc alatt bent is voltunk. Egy gyors lepakolás, felfrissülés és neki is vágtunk a soproni utcáknak. Itt még csak magunkban nézegettük a várost, másnap már szakavatott segítséggel, két helytörténésszel vettük a nyakunkba, így jóval több információt megtudtunk, mint amennyit reméltünk. :) 

A LEGHŰSÉGESEBB VÁROS

A BELVÁROS 

Természetesen, mint oly' sokan, én is főleg a Tűztornyot ismertem, hiszen ez az épület Sopron jelképe is. Lenyűgöző volt élőben is látni a város fölé magasodó, karcsú, elegáns kis tornyot, aminek a tetejéről fantasztikus kilátás nyílik a városra. Ne hagyjátok ki, ha arra jártok! :) Ezen felül megtekinthető a város régi címere, illetve hamarosan az óraszerkezet is, bár ezt mi soron kívül is megtekinthettük, hála a bennfentes helytörténészeknek. :) A Hűségkapun átsétálva pedig megmutatkozik a szűk utcák, kis terek látképe, ami rengeteg felfedezni valót rejt magában.

Erre a hónapra nem tudok semmilyen különleges jelzőt aggatni, pedig ezúttal is bőven akadt tennivalóm. Leginkább személyes fronton alakulnak a dolgok, ott rendesen pörögnek az események. Szerencsére a jó idő maradt, mi több, megérkezett a nyár is, szinte viharos sebességgel. A hőséget nem annyira szeretem, legfeljebb vízpart közelében, úgyhogy remélem, a 40 fokos kánikula várat még magára. :) 

Könyvek és olvasás 

Hosszú ideje ez az első nullás hónapom könyvbeszerzés terén. A Könyvfesztivál óta nem is bűnöztem, de azért a Könyvhétre mindenképp kilátogatok. :) Bár most is visszafogott vásárló leszek, egy-két kincset azért szeretnék magammal hozni.

Az olvasással is kicsit hadilábon álltam, májusban valahogy lassabban csúsztak a könyvek. Szám szerint 3 került sorra. Kezdtem a Blackmoore-ral, amit még április végén kezdtem el, pedig nagyon szeretni való, romantikus kis történet volt. :) A hangulata csodás, hallottam magam körül az óceán zúgó-morajló hullámait, együtt izgultam Kate-tel, és szurkoltam, hogy boldogan végződjön a meséje. Ezután Neil Gaiman Északi mitológiáját választottam, amit nagyon-nagyon élveztem! Végre a skandináv mitológiában is otthonosabban mozgok, jobban megismerhettem Asgard lakóit, történeteiket, hőstetteiket. Élvezet volt ebben a világban barangolni, kicsit sajnáltam is, hogy ilyen nyúlfarknyira sikerült. Végül folytattam az egyik kedvenc skandináv krimimet, a Fjällbacka sorozatot. Ezúttal az ötödik rész következett, az Eltitkolt életek, ami ugyan eleinte lassan akart beindulni, de a közepére újra felvette a jól ismert fordulatszámot és ezerrel pörögtek az események a végkifejletig. 

Júniusra is beütemeztem már jó néhány könyvet, amit szeretnék elolvasni, de listát nem írok. Igyekszem rugalmas lenni, mert sokszor a kedvem szabja meg, mit emelek le a polcról. :)

Ebben a hónapban is picit jobban esett a filmnézés, úgyhogy több kedvencemet újra is néztem, de újakkal is igyekeztem bővíteni a listám. Végre megejtettük az új Star Warst, a Rouge One-t, de szerintem borzalmasan lassú és unalmas epizód lett. A 7. részen végig izgultam és annyira lelkesedtem, mint egy kisgyerek, de ez a rész valahogy nem hozta elő ezt a lázas kíváncsiságot. Kár érte... Régóta terveztem, de most végre megnéztem a Mielőtt megismertelek c. filmet is. Szívfacsaró történet, nem lehet könnyek nélkül kibírni. Bár nem sírtam rajta annyira, mint amire számítottam, azért így is meghatódtam és a szívem szakadt meg a végén.

Sorozatoknál befejeződött az egyik kedvencem, a Jane the Virgin, ami ismét csak októberben folytatódik... Nyárra viszont megérkezett a másik favoritom, az Egynyári kaland. Tudom, hogy tinglitangli és főleg tiniknek szól, de nem tehetek róla, egyszerűen rajongok érte!! Minden szombaton izgatottan várjuk a fejleményeket a húgommal. :) Ez az egyik közös programunk, mivel tavaly, a vizsgaidőszakban, ő mutatta meg és rögtön le is daráltuk a felét, annyira megtetszett nekem is. Azóta várom a folytatást és be kell valljam, eddig egyáltalán nem okozott csalódást. :)